Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

hogy nincsen nálunk szabadság. Az a szabadság, amit ők mondanak, az rettenetes szolgaság, ezt a rettenetes szolgaságot hatósággal viszik végbe, ezzel veszik ki a dolgozók kezéből a fegyvereket, ezzel szemben áll a rablók szabadsága, az alvilági, amelynél nincs más törvény: a nagyhal megeszi akis halat. Ha pedig egy kis rendet akarunk tartani, akkor nem tudnak eléggé becsmérlőén nyilatkozni rólunk: azt mondják, hogy az ilyen rend teremtése pokol. Ma minden vonalunkon rendet szeretnénk teremteni. Tudnunk kell, hogy miért dolgozunk, de ha látjuk majd, hogy a munkánk által valamennyien gazdagodunk, akkor látjuk, hogy érdemes is dolgoznunk. Tehát nekünk fegyelmet kell tartanunk benn a színházban, és őrködnünk kell azon, hogy odakinn is rend legyen. A demokrácia jó utat tett a mi munkánkba. Emelni kell a munkánk értékét akkor, amikor tudjuk, hogy magunknak dolgozunk. A műsorpolitikánkat olyan irányba visszük, mint eddig. bemutatunk minden olyan darabot, amelynek művészi, haladó mondanivalója van. Újabb és újabb területeket hódítunk el a külvilágtól. Tudjuk azt, hogy nagyon sok az ellenségünk, mi ezekkel állandóan harcban akarunk tovább haladni. Tudjuk, hogy a művészet nem elvont, hanem komoly harc, és tudjuk azt, hogy mi az igazságot keressük és megtettük és megismerjük a fontosságát a művészetnek, megnöveljük a felelősségünket, ehhez a megalapozott munkás élethez kívánok a társulatnak sok sikert és ezekből a jelekből, ezekből komoly nagy eredményeket produkálhat. Tudjuk azt, hogy a művészetben nincs megállás, csak visszafej379