Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

ezekből sok tanulságot vonhatunk le. Lengyelországban pl. nagyon egészséges művészetet lehet találni. A nép- és iparművészet terén nagyon kifejlődött, de nem vesznek részt a színházművészetben. Ahhoz, hogy a színházat megteremtsék, úgy mondották legalább 10 esztendő kell ahhoz, hogy a közönség megértse. Helytelen ez a nagy előkelősdiség. Ezzel kapcsolatban vitáim voltak, mint ahogy vitáim lesznek a jövőben, de ezekből is lehet tanulni. A népi demokrácia országaiban rendszeresíteni kellene ezeket a vitákat, mert ezekből sokat lehet tanulni. Említettem, hogy jó lenne majd kiválasztani egy klasszikus darabot, és minden meghívott nemzet játssza el. Hozzanak magukkal egy saját darabot is, így azután össze lehetne egyeztetni az előadásokat , amelyek majd mindenkinek nagyon hasznosak lesznek. Nagyon jó lenne, ha ezeken a versenyeken úgy vennénk részt, hogy mi győztesen kerüljünk ki. Amint látom, reményeink vannak, csak ezeket a tisztázott népi fogalmakat végre is kell hajtani. Lengyelországban a színházak az élettől elmaradtak. Túl szépek a díszletek és a világítások, de semmi új nincs náluk, ök újnak tartják a két háború közötti újításokat. Mi ezért nem akartunk ilyen módon újítani. Nekik rettenetesen tetszik az előkelősködés, le is mosolyogtak bennünket. Ilyen színház azután mindig keresni fogja az új utakat, amíg oda érkezik, hogy pl. a Rómeó és Júli

át vígjátéki díszletben játsszák. Ez szép és kedves, csak éppen Shakespeare nagysága hiányzik belőle. Vannak nekünk is ilyen előadásaink - sőt voltak is. Mi valóban előre akartunk haladni. Tettünk valami haladást díszlet és jelmez te376