Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

Tisztázat UMKL XIX-I-l-i-127635-1946. 102. b. Budapest, 1946. november 8. A VKM MŰVÉSZETI ÜGYOSZTÁLYÁNAK FELJEGYZÉSE MAJOR TAMÁS BEADVÁNYÁRÓL, MELYET A VKM MINISZTERHEZ KÜLDÖTT. Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója az Állami Színházak Örökös Tagok Testületének legutóbbi tagválasztó határozatával kapcsolatban - mely tagválasztó határozatról jelentés hiányában még nincsen hivatalos tudomásunk - azt kéri, hogy az Állami Színház Örökös Tagjai Testületére vonatkozó jogszabályok, valamint a tagnévsor vétessék revízió alá. Major Tamás rámutat arra, hogy az örökös tagság elnyerése ügyében 1938-ban a szóbanforgó testület tág autonómiát kapott. Ezt az autonómiát az a - szerinte is helyesnek tartott - meggondolás eredményezte, hogy a tagfelvételeknél külső befolyás ne érvényesülhessen, s az örökös tagok maguk bírálhassák el, kit vesznek fel tagjaik sorába. A rendezés óta történt nagy változás azonban a Nemzeti Színház és az örökös tagok relációját sem hagyta - Major szerint - érintetlenül, s ma megtörténhetik az, hogy az örökös tagságra leginkább érdemesek éppen azért nem kaphatják meg az örökös tagságot, mert a Nemzeti Színházat híven szolgálják; titkos szavazás során ugyanis leszavazhatják egyesek a tagságra mindenképpen érdemes nemzeti színházi tagot, miként a leg337