Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

Mikor a színházak ügyét vitatták, a következő merült fel: hogyan lehetne a színháznak - mely széles rétegek kultúra irán­ti vágyát elégíti ki, és erős nevelő hatása van - az UNESCO-val együttdolgozni és a közt szolgálni. Hogyan tudná például az UNESCO és a színház az erőiket úgy egyeztetni, hogy a követke­ző feladatokat hajthatnák végre: A színtársulatok határátlépésének megkönnyítése, az átlépé­sekkel járó vámolás, adózás leegyszerűsítése, a társulatok kül­földre juttatásával a nemzetek közötti megértés fokozása. A fordítókat segíteni, megkönnyíteni azoknak a nagyértékű dara­boknak az előadásait, amelyeket eddig még hazájukon kívül nem értettek eléggé, vagy félreértettek; széles körben ismertetni a színházak működését; technikai (beleértve anyagi) segítséget nyújtani azon országok színházainak, melyeket a háború tönkre tett. A drámai színházakat minden eszközzel segíteni; nemzet­közi hivatalt alapítani; a színházi személyzet cseréje; figye­lemmel kísérni és ellenőrizni a színházi műhelyek fejlődését; feltárni a közönség gyengeségeit éppen úgy, mint előnyeit; fel­világosítást, tanácsot adni a közönségnek a gyermekdarabokról, bábjátékokról és amatőr előadásokról. A még hiányos munkaprogramban felismerhetők azok a közös ne­velőhatású feladatok és problémák, amelyeknek megoldása az UNESCO-ra vár, hogy a tagállamokat és a drámai művészeteket fel­lendítse. Miután megalápíttatott a szövetségek kettős szerepe, az UNESCO első általános ülésén egyhangúlag határozatot hoztak: összehívják a színházi szakemberek nemzetközi kongresszusát, amelyen megalapítják a Nemzetközi Színházművészeti Intézetet. 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom