Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

tömörüljenek, és ezt rendeleti úton is szabályozni fogja a kormányzat. A nyugdíjintézetnek a szakszervezethez való kapcsolódását annyiban tartotta ajánlatosnak az értekezlet, hogy a szakszervezet a nyugdíjintézet vezetőségében majd bizonyos létszámmal képviselteti magát, de a 70 éves autonómiát az értekezlet nem kívánta semmiféle társulással befolyásoltatni. Az értekezlet a nyugdíjintézeti kötelező tagságot, továbbá a telekkönyvi átírási díjaktól való mentesítés kérdését nem vitatta bővebben, hiszen elsősorban egy virágzó nyugdíjintézetet kíván életrehívni, melynek tagsága inkább kívánatos legyen, semmint jogszabálytól meghatározott. Az értekezlet tudomásul vette, hogy a Színésznyugdíj Intézet fenntartására a négy pénzforrás fog szolgálni. Az értekezlet elfogadta azt a javaslatot is, hogy bizo'ttság dolgozza ki az Országos Színésznyugdíj Intézet tervezetét és a szükséges kalkulációkat. Az értekezlet után rövid idővel az ügyosztály megkereste a Pénzügyminisztérium erre illetékes, V. ügyosztályát, és ott dr. Kovács Kálmán pénzügyi tanácsossal megállapodott abban, hogy a szakszerűség pontos betartásával fog hozzá a szóbanforgó munkálatokhoz, és ezért elsősorban átiratot intézett az ügyosztály (77.053/1947) a pénzügyminiszterhez, hogy készíttesse el az Országos Színészegyesület Nyugdíjintézetének, a Magyar Színház, Vígszínház és Népszínház Nyugdíjintézetének anyagi helyzetét mutató mérleget. Közben az ügyosztály a Minisztertanácshoz és a pénzügyminiszter úrhoz fordult redkívüli segély engedélyezésére. Az akció sikerrel járt, a Pénzügyminisztérium mult év november havában 105