Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Az 1853-1893. évek

egyszer támogat, olykor nem is kis összegekkel, országos kezdeményezéseket (Nemzeti Színház, Akadémia, szoboralapítványok stb); segélyezi felsőbb tanintézetekbe járó, Budapesten tanuló diákjait, olykor a művészképzőkben is (egy-egy leányt a színitanodában ill. a Zeneakadémián). A polgárok magá

npénztárcája azonban ritkán nyílik meg a színészi-színházi célokat szolgáló gyűjtőívek láttán. Külön érdekesség az, a 107. tételben ismertetett, Lászy Vilmos társulatával kapcsolatos üg

y, amelyben eddig nem tapasztalt társadalmi megmozdulás következett, két memorandum formájában is. Tekintélyes városi polgárok, tisztviselők, képviselőtestületi tagok kérik az illetékes polgármestert, hogy változtassa meg az eredeti határozatot, s kapjon Lászy további, folyamatos játszási engedélyt. Viszont, amikor a véghatározat kedvezőre változott, a színészek maradhattak, nemsokára azt kapjuk hírül, hogy az előadásokat teljes részvétlenség kíséri. Ugyan hová lettek az engedély megadását sürgető tömegek? e) Akármennyire gyatra volt is ez a két aréna, mégis csak Thália igazi hajlékának készültek. Annak is tekintették, mert nem egyszer nagyobb versengés is folyik az igazgatók között a kedvező döntés érdekében, olykor a vetélytársak ócsárlásának eszközét is felhasználva. Máskor pedig, ha elnyerte valamelyik direktor az itteni hatóság kedvező, fogadó nyilatkozatát, nem ide jött, hanem egy párhuzamosan megpályázott és megkapott, kedvezőbbnek vélt helyet választott; a nyíregyházi engedélyt - ilyen-olyan indokokkal - átjátsszék vagy igyekeznek átruháztatni egy csekélyebb népszerűségű társulatnak. Ilyenkor megnő a levelezés, szaporodik a szerel

t ügydarabok száma: az iratok szélesebb 21