Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

A szövegek közlési módja

A SZÖVEGEK KÖZLÉSI MÓDJA a/ E kiadvány természetes feladata, hogy a levéltári adatok, szövegek pontos közlést kapjanak. Ez látható itt az idézőjel közé zár

t szövegek esetében. A tanácsi jegyzőkönyvekben a gyakorlat az, hogy van egy (bevezető) tárgykivonat, előterjesztés, és ezt követi a testületi határozat. Ez utóbb

i a fontosabb, így e határozati rész az integráns, idézendő, idézőjelek közé teendő szöveg. Az ezt megelőz

ő részből csak akkor idéztem - hosz^ szabban, rövidebben - szószerint, ha ott olyan adatokat, neveket, utalásokat írnak le, amelyek nem ismétlődnek majd a határozatban. Egyébként ez a bevezető rész többnyire csak tartalmi kivonatként, témamegjelölésként szerepel: a Ta

: jelzést követően A levelekben, a tanácsi határozatokban sok és gyakori a sztereotip elem, minden tartalmi jelentőség nélkül, nem egyszer ismétlésekkel: a megszólítások, udvariaskodó terjedelmességgel; semmitmondó bevezető és búcsúzó formulák; a határozatok végén olvasható intézkedések (újra felsorolva az érdekeltek nevét, rangját; vagy körülményesen irattárba utalják az aktát). Ezeknek tényközlő, tartalmi jelentőségük nincs: elhagyhatók. Ha kivételt tettem, afféle korfestés, jellemzés céljából történt így. Ide tartozik az is, hogy ha az adott tételen belü

l egy-egy név többször előfordul, később csak kezdőbetűs jelzés olvasható a közlésben. Ha a hivatali rang ismétlődik, azt egyszerűen elhagytam a folytatásban. Ilyenkor (és általában hasonló esetek201