Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

voltak ezek" - írja az egyébként ritkán elégedett hírlapi kritikus (jún. 3) . 151/b. A központi vendéglőbe most már könnyebben kapnak engedélyt; 1892 decemberében Zoltá

n Gyula "jóhírű vidéki színtársulata" jöhet. Lipcseyn

é Anna, Koronka

y Róza és Ilona, Gyárfá

s Pepi társalgási színésznő, dalnoki Gaá

l Gyula, Aradi Kálmán szerepel a jeles színészi kar névsorának élén (Nyv 1892. nov. 13). Már az első híradás jelzi, hogy "nem jókor jöttek", mert egy nagy cirkusz járt itt fényes lovardával, oda tódult a közönség (dec. 11); a cirkusz a tervezettnél tovább is maradt, a "színház iránt változatlan az indolentia"; a közönség hiánya miatt néhány este nem is tarthattak előadást (dec. 18). így nem meglepő a végeredmény: "Botrány, hogy a 14 éve tisztességesen működő társulat, elsősorban a cirkusz ittléte miatt, egy hónapos nyomor után csak úgy mehetett el Nyíregyházáról, hogy könyöradományokkal kiváltottá

k őket a színpártolók" - olvasható "A színtársulat katasztrófája" c. vezércikkben (Nyv 1893. jan. 1). (Lásd egyébként a főszövegben a 155. tételt. 154. Május közepén érkeztek Ti sza

yék. A debreceni társulatot már azzal a lokálpatrióta öntudattal fogadja az újság, hogy reméli, ez az utolsó "debreceni leereszkedés" Nyíregyházára; " jövőre már megszűnik Nyíregyháza a színészet tekintetében is Debrecen provinciája lenni", remélve, hogy a kőszínházhoz állandó, idekötődő társulat is tartozik majd... (Nyv 1893. ápr. 16). A továbbiakban az előadásokat dicséri a krónikás, párhuzamosan pedig egyre szapulja az előadásokra immár alkalmatlan 195