Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

partnereként, a Milimár iban Herschel alakításával emelkedett ki. Megjegyzi az újságíró, hogy L. "igen sokoldalú színész; minden nap a színpadon van, szerepeit mégis mindig tudja, ami arra u­tal, hogy tanulni nemcsak szeret, de tud is. Pedig ez a fő" (júl. 2). 106. Lász y Vilmos és társulata hat előadásra jön Kis­várdáról: 17 nő és 18 férfi. - Jól játszanak, de közönség nincs. "Megáll a toll a kezünkben, szívünk elfogódik, lelkünk elborul - és többet írni képtelenek vagyunk". - Szereplők és közönség engedjék meg, hogy az operettekről hallgatással fogunk megemlé­kezni. Ha van társadalmi kolera, akkor az operettek a legveszé­lyesebb koleratünetek. Mennyi pusztítást tesz az operett az er­kölcsökben, az ízlésben és a nemzeti színi irodalomban?! Hogy mégis folyvást tartja magát az operettkultusz: egyik legnagyobb oka a hivatásáról teljesen megfeledkező sajtó, amely ahelyett, hogy ostorozná, még dédelgeti; de oka a közönség és a miniszté­rium is" (Nyv 1884. júl. 6, 13, 20). 107/a. Lász ynak "nem lehet" két hétnél hosszabban ma­radni, mert a színkört idegen származású, idegen ajkú és szelle­mű lovardistáknak adták ki: búsás nyereségükre! "Szegény magyar színészet" (Nyv 1884. júl 27). 107/g. A város meggondolta magát; Lász yék maradnak, kb. szeptember végéig. Ha vége jó, minden jő! (Nyv 1884. augusz­tus 3). 107/b. A közönség elszomorítóla g csekély (aug. 10). 111/a. Arad iék e szezonjának indulásakor dicséretet 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom