Kerényi Ferenc: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban 1920-1950 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 22., Budapest)

"színházi kérdés" állandóan napirenden szerepelt. Várható volt a színtársulat felbomlása. A pályázók közül Palágyi Lajos személye látszott a legmegfelelőbbnek, aki a miskolci színházat, mint a felső-magyarországi színikerület egyik színházát vette át, és rövid időn belül az ország vidéki nagy színházai sorába emelte. Társulata között az egyetértést fenntartotta. Palágyi Lajos anyagi tekintetben is biztosítékot nyújtott a városnak, ugyan a proletárdiktatúra alatti magatartása miatt bűnvádi eljárást folytattak ellene, de hasonló természetű vád a többi számbavehető színigazgató ellen is felmerült. Miután Palágyi Lajos átvette a színház vezetését, a nyomasztó gazdasági helyzet, a kevés szubvenció már az első színházi évadban éreztette hatását. A deficittel járó évad után a városnak segélyben kellett részesíteni a színészeket. A város lemondott a színház nyers bevételeiből kikötött részesedéséről, fűtésre pénzt biztosított és felhatalmazta az igazgatót, hogy a színházi helyárakat szabadon állapítsa meg. A rohamosan dráguló életviszonyok, a vigalmi adó emelése miatt már a felsőbbhatósági jóváhagyás előtt is segélyt kellett biztosítani a városnak az 1922/1923. színházi évadra. Palágyi Lajos színházigazgatói működése idején a nehéz gazdasági helyzet ellenére is művészi előadások sokaságát mutatták be. Palágyi Lajos konfliktusba került a művészi követelmények közvetlen ellenőrzésére jogosult színügyi bizottsággal. Az operaelőadásokat nem vállalta, "mert azok csődbe kergetnék egész társulatával együtt" . A színügyi bizottság pedig éveken át küzdött az operáért, amíg elérte, hogy az opera-előadások tartása 9