Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Bevezetés
tározatát.- Az erdélyi királyi tábla elnöke, ítélőmesterei (3) és ülnökei. Ők mindig jelen voltak az üléseken-, szavaztak is. Az ítélőmesterek az országgyűlés tollvívői (jegyzői), ők készítették a jegyzőkönyveket , felterjesztéseket, törvénytervezeteket.- A magyar megyék főispánjai, a magyar vidékek főkapitányai a székelyek főkirálybírái.- A görög katolikus püspök. A felsoroltak a kormányzatot képviselték a diétán. Befolyásukat csak valamelyest korlátozta, hogy a gubernátort, a guberniumi tanácsosokat, a királyi tábla elnökét és ítélőmestereit az országgyűlés választás útján jelölte, s a jelölések alapján nevezte ki őket az uralkodó. Ez az elv azonban nem mindig érvényesült, mert elő-előfordult, hogy a király figyelmen kívül hagyta a megosztott erdélyi rendek kandidációját, vagy annak adta a megbízást, aki alig kapott voksot. Amikor pedig az udvar hoszszú évekig össze sem hívta az országgyűlést, a rendek eleve nem gyakorolhatták jelölési jogukat. A királyi hivatalosokat (regalistákat) a Főkormányszék ajánlatára a fejedelem nevezte ki időről időre, azaz országgyűlésenként. (Tehát nem életfogytiglani jog, mint a magyarországi főrendek országgyűlési részvétele.) Külön levelek által hívták meg őket (innen az elnevezés) a grófi és bárói családok tagjai, valamint a tekintélyesebb, jobbmódú köznemesek közül. Mivel számuk meghatározatlan, a kormány tetszés szerinti számban hívta meg őket, lehetőleg a kormánypártiakat részesítve előnyben. A közismert ellenzéki mágnásokat egyszerűen mellőzték. A királyi hivatalosok országgyűlési részvétele és fejenkénti szavazati joga megbízható eszköznek látszott a kormány kezében, hogy elejét vegye a reformtörekvésdeknek. Mindazonáltal a regalisták nem voltak feltétlenül az udvar hívei; maguk is birtokosok lévén, a nemesség és saját érdekeik azonosak; rokoni, baráti kötelékek 8
