Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Források
gyűlés példáját a mostani kétszeres lelkesedéssel követendi, s a színházi orsz. biztosság által kitűzött szükséges pénzösszeget a nemesség közös erővel vagy ha megkívántatnék, egyesek hazafiúi áldozatinak hozzájárulásával is habozás nélkül ajánlandja meg. Mert mindennél buzdítóbb jelszavul szolgálhat, mi már fölebb mondva volt, de figyelmeztetésül eléggé nem ismételhető, hogy t.i. a magyar színművészet s az ehhez csatolt magasabb célok előzmozdltására Erdély csekélyebb erővel is többet tehet, mint eddigelé Magyarország nagy költségbe kerülő, de szellemileg sehogy nem kamatozó színházával tett vala! / Vachot Imre Erdélyi Híradó, 1842. június 21. 293-294. p. (Kiemelések a cikk szerzőjétől.) 29. 1842. június 21. Hetvenhatodik ülés Elnök [Kemény Ferenc bárój : . rj Napirendre kitűztem volt a tek. KK-nak és RR-nek a nemzeti színház és museum tárgyát; mielőtt ehhez fognánk, úgy vélem, szükséges lesz Kemény József és Sámuel grófoknak a tek. KK. és RR-hez tett ajánlatát felolvastatnom, hogy ezzel combinatioban vehessék elő ezen tárgyat. £. . .J ^Felolvassák a két gróf múseumi alapítványát és Kolozsvári Pál, Doboka megye járása szolgabírójának ajánlatát J Elnök: Méltóztassanak tehát hozzászólani. Zeyk József (Doboka megye): Nevezetesnek tartom a mai napot tek. RR. , mert ma új pályára lépünk fel. Eddig a sérelmek mezején jártunk, ma térünk a haladás útjára; eddig a nemzet és fejedelem egymásba vágó jogai scyllái és charybdisei között eveztünk , most a kor kívánatai tág pályája nyílt fel előttünk (helyeslés). Eddig mit nagyatyáink üdvöt hozának, s mi a közelebb múlt szomorú időkben csaknem feledékenységbe 60
