Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Néhány évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Színházi Intézet kiadásában a magyarországi reformkori országgyűlések színházi vitáinak és az ezekhez kapcsolódó irományoknak a szövegét tartalmazó kötet. Már az előkészítés során felvetődött a gondolat, hogy a korabeli erdélyi országgyűlések színházpolitikai anyagát is gyűjtsük össze, és tegyük közzé. Mivel Erdélyben korábban került a diéta elé a színjátszás ügye, mint Magyarországon, és a kolozsvári színház is hamarabb felépült, mint a pesti, indokoltnak látszott a forráskiadványban feltárt korszak kezdő határát előbbre hozni. Ilyenformán 1790-91-től kezdve - amikor a rendek először foglalkoztak a kérdéssel - 1847-ig, vagyis a reformkor végéig kísérjük nyomon az erdélyi országgyűlések színházpolitikai tanácskozásait. A Magyarországgal való uniót kimondó, 1848. május 29. - július 18. között megtartott diétán ez a téma már nem szerepelt. Szükséges előrebocsátani, hogy az 1809., az 1834-35. és az 1837-38. évi erdélyi országgyűléseken sem tárgyaltak a színjátszásról, így ezek hiányoznak a kötetből.

A közölt dokumentumok sajátos jellege megkívánja, hogy röviden vázoljuk a korabeli Erdély államhatalmi szervezetét, és kissé részletesebben a rendi országgyűlések összetételét, tanácskozásainak menetét. Megkönnyíti ezt, hogy Erdélyben törvény, mégpedig éppen a korszakunk kezdetén elfogadott 1791: 10. és 11. törvénycikk szabályozta - a fejedelmi törvények, a Diploma Leopoldinum és a szokások alapján - az országgyűlés működésének rendjét.

Az erdélyi nagyfejedelemség feudális rendi monarchia volt. A politikai hatalmat a kiváltságos rendek és az uralkodó (a nagyfejedelem) elvileg együtt, megosztottan gyakorol5

I