Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Források
14. 1795. március 29. Hatvanegyedik ülés 4-szer. Jelentetik: hogy mivel ezen országgyűlésinek őfelsége által meghatározott utolsó napja közelítene, jó volna a mái ülésen túl több új dolgot tanácskozás alá nem venni, hanem ezen országgyűlés alatt meghatározott s Őfelsége eleibe terjesztendő tárgyokról való tudósításoknak elkészítésire az ítélőmester atyánkfiainak időt engedni, s azokat jó móddal elvégezni, sőt mivel azon tudósításoknak és munkáknak csak felolvasása és a K [irályi] Főigazgató Tanáccsal léendő közlése s megvizsgálásai is az országgyűlésének végét vagy két nappal megnyújtatni javasolnák, szükséges volna a méltóságos királyi biztos úr őexcellentiáját arra kérni, hogy az országgyűlésének elbomlását a jövő csütörtökig elhalasztani méltóztassék. [Végzés:] Szükségesnek találván a Statusok és Rendek több új dolgoknak félretételével a már megállított tárgyokat jó móddal elvégezni, s a tudósítások készítésére időt engedni, mivel általlátták, hogy ezek a meghatározott napig jó móddal véghez nem mehetnek, a méltóságos-királyi biztos úr őexcellentiája követség által kérettessék, hogy a fentebb írt okokra nézve a gyűlésnek elbontását a jövő csütörtökig halasztani méltóztassék; mely követség előbb a K [irályi] Főigazgató Tanácshoz utasíttatván, arra még a következendő tárgyoknak megvitele bízattatik: úgymint 1-ször: A tizenhatodik ülésben a méltóságos főkormányzó úr őexcellentiája annak jelentése mellett, hogy a Natorp Wilhelm Ferenc által ajándékozott ezer tallérokból Gyarmathi Sámuelnek magyar grammatikája kinyomtattatván, azon pénzből ötszáznegyvennyolc német forint és harminc krajcár maradott légyen, és kívánván a Statusoknak azon pénznek mi végre léendő fordítása iránt akaratjokat megtudni, jelentetik őexcellentiájának, hogy a megmaradott pénzt munkás fáradságának megjutalmaztatásául a magyar grammatika szerzőjének ajándékozzák, a magyar grammatika nyomtatványainak árából béjövő pénzt pedig az idevaló magyar jádzószínnek ékesí- 34