Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
be. A középponti rendszeres bizottmány azt ajánlotta (valószínűleg a magyarországi mintát követve), hogy a korábbinál jóval kisebb, mindössze három személyből álló választmányt 80 nevezzenek ki az intézmény vezetésére. A diéta elvileg egyetértett ezzel, de megemelte a létszámot, és 1843. január 3-án öttagú színházi bizottságot választott. A testület a két országgyűlés között jogosult a nemzeti játékszínnel kapcsolatos ügyek intézésére (feladatul kapta az elaggott színészek segélye iránt benyújtott kérelem elbírálását is). Az országgyűlésnek tartozott felelősséggel és előírták, hogy az összegyűlt rendek elé minden alkalommal terjesszen jelentést a működésé-81 ről, a színház állapotáról. Az új bizottság összetétele nem tért el a korábbiakétól: négy főnemes mellett egy városi követ 8 2 kapott benne helyet. Az arisztokraták mindegyike a nemzeti művelődés elkötelezettje volt, Huszár Károly báró már addig is sokat tett a színjátszásért, Bethlen Imre gróf és Mikes János gróf pedig ezután igazolta a rendek bizalmát. A választmány elnöke Mikó Imre gróf lett, akit a mérsékelt reformok híveként ismertek, s később az erdélyi liberális művelődéspolitikai törekvések egyik élharcosa, talán legtekintélyesebb szervezője volt. Groisz Gusztáv a kolozsvári polgári értelmiséget képviselte a testületben, ahol fontos szerep, a jegyzői tennivalók ellátása várt rá. A kis létszám garantálta, hogy a testület valóban munkaképes legyen, érdemben intézkedhessen. S nem zárta ki annak lehetőségét sem, amit Vachot Imre javasolt az Erdélyi Híradóban: nevezetesen azt, hogy egy szakember igazgató kerüljön a színház élére, a választmány pedig az elvi-politikai irányítást végezze. Az országgyűlési határozatokat törvényjavaslatba öntötték és 1843. január 17-én a királyi biztos közvetítésével felküld-8 3 ték Bécsbe, az uralkodóhoz. Az előremutató, a kolozsvári színház szempontjából rendkívül jelentős döntések végrehajtásának éppen ez az aktus vált akadályává. Mivel a rovatolás tényét is törvénybe kívánták iktatni, a szentesítés elmaradása azzal járt, hogy a pőtadó kivetését és beszedését nem indít-343 1 I
