Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
A különféle reformindítványok megvizsgálására és a teendők részletes kimunkálására kiküldött középponti rendszeres bízottmány magáévá tette Vachot Imre ötletét és javasolta a kolozsvári játékszín és az ének- és zenetanoda szorosabb együttműködését, sőt összekapcsolását, az alábbiak szerint: "minthogy tapasztalás bizonyítja, hogy minden színház csak úgy emelkedhetik magasabb állásra, ha egy, a színház körüli isméretek megszerzésére alkalmas oskolával hozatik kapcsolatba: ez okból a kolozsvári muzsikai conservatoriumot, mint a színház körüli ismeretek megszerzésére szolgáló egyik segédeszközt országos védelem alá venni és mintegy megalapítani kellene... Az országgyűlés ezzel egyetértett, a konzervatórium nemzeti pártfogását kimondta, és az átalakításhoz szükséges összeget megszavazta. E fontos, igazán korszerű és jövőbe mutató elhatározással az erdélyi rendek megelőzték a magyarországiakat is. Ha az elképzelés megvalósul (ha a bécsi udvarhoz felküldött törvénytervezetet szentesítik), az gyakorlatilag azt eredményezte volna, hogy a két intézmény - a színház és a konzervatórium - egységes irányítás alá kerül , és az utóbbi teljesítheti eredeti célját, a színész- és énekes utánpótlás képzését. Ezen az országgyűlésen - a színházi bizottság 1841-es felhívása nyomán - a magyar és székely követek, királyi hivatalosok többségének eltökélt szándéka volt, hogy újabb anyagi áldozatok árán is rendbe hozza a kolozsvári játékszín épületét és egyszer s midenkorra megteremtse a színjátszás állandósításának pénzügyi feltételeit. A középponti rendszeres bizottmány a színház kibővítésére, felújítására és a színi tanodára újabb rovatolást kért, kezdeményezte 20-20.000 pengő (vagy ezüst) forint kivetését a magyar és székely nemesek jószágaira, továbbá - és ez újdonság - a szászok nemesi birtokaira és a városokra, kiváltságos helyekre is. A folyamatos működtetés, karbantartás költségeinek fedezésére és "egy jelesebb színész társaság felsegélésére" a bizottmány a felkelési alap még meglévő tőkéjét (ami szintén a nemesek pótadójából gyűlt össze), illetve annak kamatait javasolta fordítani.^ A diéta 1842. december 23-án elfogadta az előterjesztést, két módosítással: a forrásokat 341 I
