Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
- megújította megbízását a játékszíni jövedelmek és költségek 59 felmérésére , majd,1841 áprilisában az országos színházi bizottság kérésére a felkelési alapból kifizette a városi kölcsön hátralevő kamatait (a hiteltartozást már korábban rendezték - ugyanebből a forrásból). A bizottság feltételezte, hogy a közelgő országgyűlés mindkét összeget el fogja engedni.6^* Sőt, további segélyért folyamodott a rendekhez - felismerve a korviszonyok módosulásával kínálkozó kedvező lehetőséget. "Mert annyi forró óhajtások, a nemzetnek annyi buzgó esedezései után eljött végre az idő, mely nyelvünk s nemzetiségünk felett egy szebb s állandó jövendőt ígérő virradást derített fel..." - olvasgató a Bölöni Farkas Sándor által összeállított, szövegezett felhívásban. E fontos művelődéspolitikai dokumentumot 1841 szeptemberében küldték szét a magyar és székely törvényhatóságokhoz, kérve megértő támogatásukat. A szerkesztő hangsúlyozta: "nemzeti szentségü a tárgy", amelyért szót emelnek; azaz a nemzeti öntudatra és az elődök tiszteletére hivatkozott. Vázolta a játékszín építésének történetét, a kialakult válság okait, valamint részletes, pontos tervezetet ismertetett arról, hogy mire költenék a befolyó pénzt, és hogyan lehetne előteremteni a kívánt összeget.^ A felhívás, a meggyőző érvelés meghallgatásra talált: a színház korszerűsítésére szükséges pénz megajánlását számos 62 vármegye és szék bevette követi utasításába. A sajtó is támogatta a bizottsági indítványt, agitált a színház mellett. A publikációk közül kétségkívül Vachot Imre Szózat Erdély nemzeti színháza ügyében című, az Erdélyi Híradó hasábjain közzétett cikke tartalmazta a legkidolgozottabb, legátgondoltabb nézeteket. Mondandóját kifejezetten a diéta tagjainak szánta, az írás megjelenését az érdemi tárgyalás napjára időzítették. Vachot a nemzeti önbecsülésre apellálva sürgette az anyagi segítséget, vagyis hazafiúi kötelességnek tartotta a játékszín tökéletesítését. A Pesti Magyar Nemzeti Színház körüli bonyodalmak tanulságaira figyelmeztetve javasolta, hogy a főfelügyeletet és a tényleges (művészi, gazdasági, fegyelmi) igaz-337 i I
