Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
tek. A diéta 1809. július 1-i döntése szerint a telkeket a törvényhatóságok írták össze. A költségeket tulajdonképpen a haszonvételekre rótták ki, azaz a szántóföldekre, kaszálókra, szőlőkre, malmokra, fogadókra, üveghutákra, pálinkafőzőkre, vashámorokra stb. (A pontos beszámítást június 30-án és július 1-én határozták meg.) a mostan fennálló Nemzeti Játszó Társaságnak -- 1810. május 19-től Wandza Mihály igazgató színtársulata játszott Kolozsvárott (1812. június 16-ig), gyakorlatilag magánvállalkozásként házoknál lévő azon alkalmatosságot, az hol mostanában a játszószín áll -- az 1810 áprilisában Debrecenből Kolozsvárra visszatért, Wandza Mihály és ifj. Székely József vezette színtársulat egyelőre nem tudott hol játszani, mert az e célra alkalmas Rhédei László-féle, főtéri szálában a német színészek kaptak helyet. Ekkor id. Wesselényi Miklós báró özvegye felajánlotta a Közép utcai házának udvarán álló lovaglóiskolát (lóistállót), amit díjtalanul átengedett. Az átalakítás után valóban itt szerepeltek a magyar színészek, az országos színházi bizottság erkölcsi támogatásával, bár a hely kevésbé volt megfelelő. Wesselényiné azonban még 1810-ben váratlanul eladta a házat és a telket gróf Bethlen Gergelynének, ő pedig 1811 elején Scharlach Mihály generális feleségének, báró Bánffi Zsuzsannának. Az új tulajdonos egyelőre beleegyezett, hogy három évig - bérleti díj ellenébenr- még ott maradjanak a szinészek, de aztán 1811. szeptember 29-vel mégis felmondott. Szent Mihály napjáig -- szeptember 29-ig használás végett a Nemzeti Játszó Társaságnak átalengedik -miután báró Bánffi Zsuzsanna bejelentette, hogy felmond a magyar színtársulatnak, az országos színházi bizottság 1811. május 26-án elküldte néhány tagját, hogy még egy évet kieszközöljenek; ez sikerült is, 1812. szeptember 29-ig egyeztek meg. 1812-ben azonban Scharlachné eladta a házat Teleki Pál grófnak, ő pedig 1813-ban gróf Bethlen Gergely főkormányszéki tanácsosnak, aki 1814 elején vette birtokba, s 1814. április 211
