Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Bevezetés

nemzeti gyűléseken kielégítőleg megvitatva nem lenne.+ A székelyek (követek és főtisztek) néha külön nemzeti ülést is tartottak, de inkább csak a hajdani tradíció továbbéltetése miatt. A szászok viszont rendszeresen üléseztek - Szeben szék követének mindenkori elnökletével - , együtt a követek és a Gubernium szász tanácsosai, titkárai. A szászok egyébként az általunk nemzeti ülésnek nevezett tanácskozáson nem vettek részt.

Országos ülést akkor hirdetett az elnök, ha értesítést kapott, hogy valamely tárgyról bevégezték az előzetes tanácskozásokat, előkészítő gyűléseket. Az ülések megnyitása előtt az országos elnök személyesen jelentette a Guberniumnak a napirendet, és átvette az esetleges utasításokat; illetve ekkor tudta meg, hogy a Gubernium részt kíván-e venni a tárgyaláson. Egy-egy tárgyat folyamatosan kellett feldolgozni, azaz lezártáig nem volt szabad máshoz fogni. Először a kérdés mibenlétét határozták meg, majd megkezdődött a vita, jelentkezés alapján. Mindenki hozzászólhatott, akár többször is. A vitát az elnök irányította - ügyelt a rendre, megakadályozta a közbeszólásokat, ismétlések esetén félbeszakíthatta a beszélőt stb. -, majd össze is foglalta a mondottakat. Noha ehhez még mindig szólhattak a rendek, az elnök szerepe révén befolyásolhatta a tanácskozás menetét és tartalmát. A döntést többségi határozattal hozták; a többséget felállással (és leüléssel) vagy fejenkénti szavazással állapították meg. Előbb a királyi hivatalosok ("kik közé számítanak a királyi tábla és a főtisztek" - olvasható az 1791: 11. tc-ben), aztán a vármegyék, székely székek, magyar vidékek, szász székek és vidékek, királyi városok és végül a taksás helyek követei voksoltak. A kisebbség véleményét csatolni kellett a határozathoz,

+ Erdély nagy fejedelemség' 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királyi városban hirdetett ország gyűlésének jegyző könyve. Szeben, 1838. 34. p.

11