Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - NEMZELTI SZÍNHÁZ

18.

a Budapest, 1945. augusztus 21. PETHES SÁNDOR, AZ ORSZÁGOS SZINÉSZEGYESÜLET MINISZTERI BIZTOSÁNAK ÁTIRATA A MINISZTERHEZ A MAGYAR-ÉS MŰVÉSZ SZÍNHÁZ NYUGDÍJ PÓTPILLÉR FIZETÉSÉRŐL / Miniszter Ur! A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1943. évi augusztus hó 25-én kelt 55.ol6/1943.

III.számú rendeletével elrendelte, hogy a saját nyugdíjintézettel rendelkező' fővárosi magánszínházak is tartoznak az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézetének nyugdij nélkül maradt öreg tagjai istápolására, bruttó jövedelmük 1%-át pótfillér szolgáltatás cimén az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézete pénztárába havonként pontosan beszolgáltatni. Ugyanekkor ugyanezen szám alatt megengedte a fővárosi színházaknak, hogy a pótfillér juttatást a közönségre átháríthatják. E rendelet jelentette a Vígszínház és a Magyar Szinház Nyugdíjintézetének azt, hogy a saját nyugdíjintézetük részére beszolgáltatandó 1%-os pőtfillér juttatást külön pótfillér alakjában szintén átháríthatják a közönségre. Országosan ismert tény, hogy az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézetének tagjai öregségüket biztosító nyugdijvagyonukat az első világháború szomorú kimenetele következtében elvesztették, és a vidéki színészet működéséből juttatott pótfillérekből havi 15-2o pengő nyugdijpótló segélyből tengődtek. Miniszter úr hivatali elődje* ismerve az öreg szinészek szomorú tragédiáját, és főként átérezve, mit jelent a nincstelenség 94