Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

BEVEZETŐ

egyszerre beomlik a gazdag aranyfény: a proletár szemekből úgy > 2 lobog ma a szín hősége, az értelem fénye". Sajnos a munkásság alig kóstolhatta meg a kultúra, a művelődés izét. A külföldi imperialista erők segitségével uralomra jutott ellenforradalmi rendszer eltörölte a Tanácsköztársaság intézkedéseit, s kirekesztette a dolgozók tömegeit a színházakból is. Körmendi Zoltán a Budapesti bérkaszárny

a cimü cikkében a munkásokról szólva elmondja, hogy "szórakozni keveset járnak. Kocsmába csak az iszákosok, moziba pedig csak egynéhány leány és asszony, egészen fiatal fiú. Szinház szóba sem kerül közöttük".

3 A Tanácsköztársaság leverése után a szinházak súlyos politikai és gazdasági viszonyok között folytatták működésűket. A politikai igazolások miatt többen külföldre menekültek. így kényszerült távozni a Nemzeti Szinházból Lugosi Béla, a későbbi világhirü filmszinész.^" A magánszínházakat a közönség látogatottságának minimálisra csökkenése szintén súlyos és válságos helyzetbe hozta. A fasizálódás fokozódása, különösen 1938-tól,érezhető volt a magyar szinházi világban is. 1939-ben megalakult a Magyar Színművészeti és Filmművészeti Kamara, amely végrehajtotta a zsidótörvényeket. Művészek százait tiltotta el a színháztól, és fosztotta meg életlehetőségüktől. A Kamara kezdeményező szerepet vállalt a szinházak fasiszta szellemű átszervezésében és müsorpolitikájának formálásában. Tevékenységükről a felszabadulás után az egyik kerületi színigazgató ezt irta jelentésében: "Több mint negyven esztendeje, hogy a vidéki szinészet7