Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS
bruttó bevételük 11 %-át pótfillérként a nyugdij nélkül maradt, öreg szinészek támogatására elszámolni és befizetni. Ennek az áldásos intézkedésnek volt köszönhető, hogy az addig havi 7 pengő legkisebb nyugdijpótló segélyt a nyugdijpótló segélyek négyszeresére lehetett felemelni. A Magyarországon dúló háború és Budapest lerombolása az öreg nyugdijas szinészek helyzetét ismét válságossá tette. A jelenleg is működő tagok által befizetett nyugdijjárulékok azonban alapszabály szerint kezeltetnek. Visszatérve az Országos Szinészegyesület működésére, a történész tárgyilagosságával megállapítható, hogy az Egyesület mindenkori helyzetnek megfelelő eredményes és hasznos munkásságot fejtett ki. Amikor politikai okok következtében az 1938. XV. t.c. alapján a Színművészeti és Filmművészeti Kamara megalakult, és 1939. január hó elsejétől működését a 6o9o/1938. M.E. számú rendelet alapján megkezdte, az Országos Szinészegyesület megszűnt a magyar vidéki szinészet érdekképviseleti szerve lenni, és működését kizárólag szociális és kulturális tevékenységre korlátozta. Az Országos Szinészegyesület Szinészkép^ ző Iskoláját azonban állami támogatással továbbra is fenntartotta. Az Országos Szinészegyesület nemcsak a legdemokratikusabb és legszociálisabb alapszabállyal rendelkezett, hanem a tanács minden tagja, minden időben a legdemokratikusabb és legszociálisabb érzésektől áthatva intézte a magyar vidéki szinészet ügyeit. Miután Magyarországon megszűnt az a kényszerítő nyomás, mely többek között a Színművészeti és Filmművészeti Kamarát is létrehozta, úgy érezzük, nem lehet akadálya annak, hogy az Or671