Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

zetei idéződtek fel a serény munka láttára. Most is munkában vannak a szinészek. A régebben már nagy sikerrel előadott Tokaji asz

ú emlékpróbája "zajlik" előttünk. Zenekar, rendező, direktor egyesült erővel táplálják e zajlás hangelemeit. Persze, amikor egy egész színháztudományi irodalom hirdeti, hogy a tömegek élményszükségletének kielégítésére elsősorban az új dráma szólaljon meg a megváltozott idők formanyelvén, kissé korszerűtlennek érezzük az egész operettmesét, de hát nagyképűség nélkül ki meri állitani, hogy a szórakoztatás kéznél levő eszközeit azon nyomban dobjuk félre. Pláne, amikor pattogó muzsika, látványos táncok, illúziót keltő szinészi játék teszi elfogadhatóbbá az ilyen operettmondatokat is, mint amilyeneket a szövegiró hatáskereső igyekezete ad például a darab cimére utalóan, a főszereplő Tarczally Darázs Katalin szájába: - Hem fajták teremtődtek, hanem emberek. Mindnyájan egyformák \agyunk. Egyforma tőkén terem az aszú és a vinkó is, csak az aszú később érik be. Eső veri, szél járja, vihar tépi, ettől kap izt és zamatot! A színigazgató egyébként legközelebb a nagy orosz, Gogol Civilizáto

rát szeretné bemutatni és a komoly drámairodalom alkotásait. Ezek betanulásáig műsoron kell tartania az utóbbi évek operett-termését, tervbe vette azonban régi, jó operettek bemutatását is. A színházlátogató közönség különleges igényeit, ez idő szerint, természetszerűen a zenés darabok elégitik ki. A vegyes nyelvű publikumhoz a muzsika és tánc nemzetközi nyelvén jut el a szinház felüditő hatása leginkább. 662