Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

nmnkáját igy csaknem teljesen megbénították. Tekintettel arra, hogy ezek nélkül a felszerelések nélkül a kolozsvári szinház további rendszeres működése teljesen lehetetlenné vélik, sőt a Marosvásárhely székhellyel tervezett Székelyföldi Színház megalakítása is kérdésessé válik, kérem a Művészeti Tanács hathatós és erélyes közbenjárásét, hogy: 1./ Ezeket a bűnösen elhurcolt felszereléseket haladéktalanul és hiánytalanul visszaszállítsák Kolozsvárra, ahol a román kormány megértő álláspontja folytán ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ létesül. Miután azok, akik az elszállításban bűnösök, most a felszerelés egy részét azon a cimen akarják visszatartani, hogy arra a megalakítandó szegedi állami színháznak van szüksége, kiemelem annak nemzetpolitikai és kulturális fontosságát, hogy a felszerelések a kolozsvári és székelyföldi szinházak létalapját szolgálják, arra tehát teljes egészében van szüksége az erdélyi színjátszásnak. Kérem, hogy tiltsák meg azt, hogy ÁLLAMI KOLOZSVÁRI MAGYAR SZÍNHÁZ A MŰVELŐDÉS HÁZÁBAN Cimet használják itt, mert ez a letűnt idők fasiszta kötekedése és gyermekes tempója, viszont Erdélyben nagyon árt nekünk az ilyen ostoba irredentáskodás. 2./ Kérem, hogy az ott maradt tagok nyugdij-járandóságát az Operaház folyósítsa, legalábbis a békeszerződés megkötéséig, mert ezek a szerencsétlen öreg színészek egy falat kenyér nélkül tengődnek. Majd a békeszerződés intézkedni fog az ő sorsukról is. 3./ Kérem, hogy azoknak, akik a Sztójai-kormány bűnös kitelepítési parancsának nem engedelmeskedtek, hanem ott maradtak az orosz csapatok bejövetele után is, ugyanúgy folyósit594