Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

netn lehet szó, ez a jól megszervezett stagione kísérletül szolgál a távolabbi tervek megvalósításához. A budapesti központ biztositék arra, hogy ez a szinház eredményes és színvonalas működésével nem vidéki, hanem fővárosi kritikát is kiálló művészi teljesitményt nyújt a vidéknek. A fővárosban is nagy szükség volt erre, illetve olyan állandó opera müsoru szinházra, amely olcsó helyárak mellett elsősorban azoknak a rétegeknek a művelődését szolgálja, amelyek eddig nagy tömegeikkel ki voltak rekesztve az opera kulturából. Ha elfogadjuk a dolgozó tömegek, a munkás és tanuló-ifjúság műveltségének fokozására irányuló minden intézményes törekvés fontosságát egy pillanatra sem kétséges, hogy e törekvések megvalósítására elsősorban ez az állami szerv hivatott, ez a kultúrintézmény, amely nincs kiszolgáltatva a konjunktúra és dekonjunktúra naponkénti bizonytalanságának, s amelyben a művészi szempontok érvényesítése terv és feladatszerűen történik. E szinház opera ágazata állandó vetélytárs lenne az Operaház, prózai tagozata pedig főként operettbe, komoly prózákkal pedig a legkülönb budapesti színházaknak, s az igy kialakuló verseny nagy hasznára válna a magyar szinházi kultúrának. Egyszerre megoldást nyerne énekművészeink utánpótlásának kérdése. A Zeneművészeti Főiskola évenkint a végzett operaszakos növendékek egész sorát bocsátja ki, akik közül a legkiválóbbaknak is alig jut hely az Operaházban, és igy történt meg a múltban, hogy jeles fiatal operaénekeseink nagyobb része külföldön keresett elhelyezkedést. A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr elhatározása alapján a szervező bizóttság fent körülirt intenciók szerint megbiz570