Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

152.d Budapest, 1945. július 11. A MAGYAR SZÍNÉSZEK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK ÁTIRATA A MŰVÉSZE­TI TANÁCSHOZ A SZEGEDI SZÍNHÁZ IGAZGATÓI ENGEDÉLYÉNEK KIADÁSA ÜGYÉBEN A Szegedi Szinház koncessziója ügyében tisztelettel jelentjük, hogy ebben az ügyben két kérvény érkezett a szakszervezethez: dr. Bárányi Jánosé és Lehotay Árpádé. A szakszervezet mindkét kérvényt érdemben tárgyalta. Ennek eredményeképpen a'z igazgatói engedélyt Lehotay Árpád részére javasolja kiadni Szeged városa, mint fő állomáshely, valamint Makó és Hódmezővásárhely nyári állomásokra. Dr. Bárányi János kérését a maga részéről elutasitja. Indokolás: A Magyar Szinészek Szabad Szakszervezete azon álláspontra helyezkedett, hogy szinházi koncessziót csak olyannak javasol kiadni, aki művészi múltjával és szakképzettségénél fogva al­kalmas ezen felelős állásra. Lehotay Árpádot, mint a Nemzeti Szinház tagját művészi képességeinél, múltjánál és szakismeretei­nél fogva alkalmasnak találta a Szegedi Szinház igazgatóságára. Dr. Bárányi János kérését azért utasitotta el, mert neve­zett soha sem volt szinházi szakember, szinházat soha sem ve­zetett, hanem mint zongoraművész és karmester működött, bár a szakszervezet elismeri, hogy az oroszok bevonulása után érde­meket szerzett a szinház megnyitása körül. Ez azonban az ő ve­zetése alatt nem elégítette ki a művészi igényeket. Fentebb em­lítetteknél fogva a szakszervezet nem lát garanciát dr. Bárányi 467

Next

/
Oldalképek
Tartalom