Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ
zorciumként a legszociálisabb alapon szerveztem meg. Magam hónapokig semmiféle részesedést nem vettem fel, mert ezt az öszszeget a szegényebbeknek engedtem át. Hónapokig Pataky Kálmán, Beregi Oszkár is tagja volt a színháznak. Márciusban Lehotay Árpád is Szegedre érkezett, és először igazgatóként az én helyemet akarta elfoglalni, miután ezt az igazságtalan eljárását velem szemben megbánta, másrészt előttem az a cél volt, hogy mennél szebb és művészibb előadásokat produkálhassunk, mint a békés munka hive, úgy állapodtam meg a város tanácsával, és Lehotay Árpáddal, hogy a jövő szezontól kezdve mint egyenjogú társigazgatók fogunk működni. Lehotay a prózai részt és én pedig a zenei részt vezetem. A Városi Tanács hivatalosan is kérte a szegedi szinháznak - a Kolozsvári Szinház mintájára - nemzeti szinházi rangra emelését. Ebben a szezonban is igyekeztem az adott körülményekhez mérten művészit produkálni, de a jövőre vonatkozólag, egészen más elképzelésem van. A mostaninál lényegesen különbet, lehetőleg loo %-oa művészetet nyújtani. Ha csak egy mód van erre, jövőben is a konzorcionális rendszert óhajtanám, leszűrve } az eddigi tapasztalatokat, megállapítva egy létminimumot és maximális fix fizetést, ezt szerződésileg garantálni, továbbá a tudáshoz mért megfelelő pontrészesedést. A jövő működésének előfeltétele természetesen az, hogy a megfelelő anyagi támogatást úgy az állam, mint Szeged városa megadja. Szeged városa az anyagi támogatást meg fogja adni, erre már hivatalosan is Ígéretet tett, az állami támogatás a kultuszminiszter úrral történt tárgyalásomon kilátásba helyeztetett. Miután a szegedi szinház műsorán a zenés müvek a dominálok, 465