Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ

sát. Arra a felhívásra, hogy kezdjék meg az aznapi előadást, senki sem reagált. A színigazgató az előzmények ismertetése után igy folytatja a nyilatkozatát: Másnap tárgyalások indultak meg arra vonatkozóan, hogy a szinházat adjam annak, aki meri vállalni az újabb terheket. Tudni akartam ugyanis, kik azok az igazgatójelöltek, akik mindig kerülnek ilyen esetekben, és akiknek egyéni ambiciói egy egész társulatot tesznek kenyértelenné. Ezt meg is tudtam. Természetesen a szinház átadásáról szó sincsen, mert én a konceszsziómat a Kultuszminiszter úrtól és engedélyemet Debrecen városától nem azért kaptam, hogy azt áruba bocsássam, hanem azért, hogy Debrecenben szinházat csináljak. A végsőkig méltányolva a szinészek nehéz helyzetét»felajánlottam a társulatnak a karácsonyi bevételekből egy félhavi fizetésnek megfelelő külön segélyt, amellyel együtt a legkisebb szinészfizetés a fix gage, a beszerzési és karácsonyi segéllyel együtt december hóban 252.000, a legnagyobb pedig 480.000 P., a legkisebb kardalosi fizetés 173.2oo P. a legkisebb műszaki fizetés 2o4.1oo P, a legnagyobb 33o.7oo P lett volna. Felajánlottam továbbás hogy januártól kezdődően minden hónapban egy vasárnap délelőtti előadás teljes bevételét ad'om a társulatnak, mint megélhetési segélyt. Enné}. messzebb a gondos és előrelátó üzleti felelősségem nem engedhet meg. A szinház előadása minden nap veszélyeztetve van külső körülmények miatt, és szeptember elseje óta 3,600.000 plusz mutatkozik december 12-i mérleggel, amely összeg egy ilyen nagy vállalatnál elenyészően csekély tartalék, még egy heti kiadást sem fedezi. Aki tehát 454