Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

munkával szolgálták egykor a magyar vidéki szinházkultúrát, megérdemlik, hogy ezekben a nehéz időkben ne maradjanak minden ellátás nélkül, sőt joggal elvárhatják, hogy a mai demokratikus állam eltüntesse azokat a visszásságokat, melyek méltán sérthették az öreg szinészek önérzetét. A Nyugdíjintézet tagjai annak idején készséggel felajánlották vagyonukat a hazának, mikor arra szükség volt, most a hazán a sor, hogy segítséget nyújtson az öreg színészeknek, megszüntetve azt a szomorú helyzetet, hogy koldulni legyenek kénytelenek. Miniszter Ur! Közel 600 érdemes öreg szinész kérelmét tolmácsolom, amikor sorsuk jobbrafordulását Miniszter úr kezeibe teszem. A jövendő magyar kultúra olyan lesz, amilyen módon a kultúra régi munkásait megbecsüljük. Az öreg, nyugdij nélkül maradt szinészek nem kérnek lehetetlent, de úgy érzik, hogy nekik is joguk van ahhoz a darab kenyérhez, melyhez minden magyar dolgozónak joga van. Tudjuk, hogy Miniszter úr családjában nemcsak a haza iránti oldhatatlan szeretet, hanem a magyar sorsközösség, szociális gondoskodás és lélekből származó demokrácia is családi hagyomány. Mindezt tudva az öreg, nyugdij nélkül maradt szinészek bizakodva néznek a jövő elébe. Kérelmük röviden összefoglalva: 1./ A július l-jén esedékes nyugdijpótló segélyek kifizetésére legkésőbb június hó lo-ig 80.000 pengő rendkivüli segély engedélyezése. 2./ Az 1945. költségvetési évre az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézetének támogatására kilátásba helyezett 352