Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZÍNIGAZGATÓI ENGEDÉLYEK KIADÁSA

ne kétség helytálló voltához, magasabb kulturális érdekből hézve helyessége vitatható. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott to. 1 §-a kimondja, hogy "Szinházak ezután az illető törvényhatóság engedelme nélkül nem nyittathatnak", igaz viszont az is, hogy ez a joga idővel csak a budapesti törvényhatóságnak tnferadt meg, amelynek fönntartása mellett nyomósabb érv a huzamos gyakorlat a törvénynél. A polgármester javaslata azt jelenti, hogy a kultusztninisZ«ter csak egyes, kivételes esetekben élhet a korrekció jogával: amikor egy engedély-ügy felebbezés folytán kerül hozzá. Természetes , hogy ez esetben a kultuszminiszter és nem a belügyminiszter a megfelelő felebbviteli fórum. Országos szinházpolitikát folytatni azonban ilyen körülmények közt, amikor éppen a fővárosra kiterjedő jogkör van ennyire megnyirbálva, nem lehet, s ezt a kultuszminisztertől, Budapestet illetőleg, senki sem várhatja. Az ügyet véglegesen tehát csak törvény útján lehet rendezni: újabb törvényben kell biztosítani a kultuszminiszter minden esetre kiterjedő legfelsőbb döntési jogát. Addig az Üo. azzal javasolja a polgármesteri javaslat elfogadását, hogy a megoldás egyáltalán nem kielégitő, de ideiglenesen rendet teremt e vitás kérdésben. Belső ügyviteli irat. UMKL XIX. I-l-i. 315o7-1945. Simon László államtitkár a belügyminiszterhez küldött levelében ismerteti Budapest alpolgármesterének a javaslatát, s kérte annak elfogadását "abban a reményben, hogy a vitás kérdésben a végleges, törvényes rendezésig sikerül olyan közös megegyezésre jutni, amely hasznára lesz a fővárosi szinházi kultúrának". 325