Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

tartja a magyar szinmüvészettel a társadalom, nevezetesen a munkásság legszélesebb rétegeit is megismertetni, különös súlyt helyezve azokra, akiket vagyoni helyzetük, vagy közönyük ettől ez ideig teljesen elzárt. Az elvi felfogásunk is teljesen megegyezik abban, amit a Népnevelési Bizottság terjesztett elő, és amit a Polgármester úr a magáévá tett. A gyakorlati megvalósítás terén azonban más megoldást kell javasolni. A Nemzeti Szinház évtizedes vendégszereplése a Városi Színházban bebizonyította, hogy ez az épület nem alkalmas prózai előadások rendszeres és színvonalas megtartására. Az itteni előadások csak szükségszerűek lehetnek, és folyamatos megrendezésük szükségképpen szinvonalhanyatlást von maga után. A Városi Szinház épülete zenés darabok részére készült - akusztikai hibák miatt azokra sem elsőrendűen alkalmas és prózai darabokat nehezen lehet megszólaltatni benne. A színészeknek kiabálniok kell, a stilusfinomságok megsemmisülnek a nagy űrben, az arcjáték elvész a nagy távolságokban, viszont a szinpad szűkebb a kelleténél: a Nemzeti Szinház díszleteit sokszor csak megcsonkítva lehet elhelyezni rajta. Azon kivül nem elhanyago landótétel a mai időkben a szállitás sem, ami rengeteg pénzt emészt fel, és nem is lehet ugyanazt a gondosságot elérni, mint a háború előtt lehetett. Fokozott mértékben vonatkozik ez az esetleges újonnan szinre kerülő müvekre - hiszen a Főváros kivánsága az, hogy az eredeti darabok szerepeljenek a városi szinházi műsoron melyeknek sikerét igazán nem emelné a kedvezőtlen külső körülmények között való bemutatás. A magam részéről mindenesetre szeretném elkerülni a szinhá196