Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

BEVEZETŐ

Ezért a kultúra munkásainak részt kell venniük a dolgozók kenyérharcában. Mi kulturális és művészeti tevékenységünket a dolgozó nép küzdelmének szolgálatába állit juk^ és a dolgozók épitó' munkájukkal megteremtik egy szélesedő nemzeti kultúra 23 alapjait". Egy másik alkalommal igy nyilatkozott: "A dolgozók éhesek a kultúrára. Ők teszik ki a mi egészséges, romlatlan közönségünket. Hálásak, ha megérzik, hogy nekik dolgozunk! Nélkülük vagy ellenük lehetetlen elképzelni a kultúrát. Itt a művészet, kultúra csak a legszélesebb néptömegekre támaszkodhatik".

2

4 A színházművészet új közönségének nevelése a közeledés új formáinak kialakításával kezdődött. A népből jött, és a nép irodalmi felvilágosítását tudatosan vállaló művészeknek nem most kellett feltalálni a megfelelő kapcsolati formákat. A Nemzeti Szinház kommunista művészei hosszab idó" óta keresték a kapcsolatokat a munkásokhoz, s sikerült maguk mellé állítani ez ügyben a legkiválóbb művészeket. A munkásmozgalom kulturális tradíciói ismeretében szervezték a művészek üzemlátogatásait, vitték az üzemekbe a Tartuff

e előadásait, alakították meg a Nemzeti Szinház munkásbarátainak körét. Hasonló úton indult el a Madách Szinház is, s sikerrel építette kapcsolatait az üzemek dolgozóival. Sikerüket elsősorban az mutatta, hogy amíg.más fővárosi szinházak később az államosításig komoly nehézségekkel küszködtek, ezek a szinházak estéről estére telt , 25 haz előtt tartottak előadásaikat. A szinházak tudatos kapcsolatépítése az üzemekkel, a munkásokkal nem kizárólagos budapesti jelenség volt. A debreceni Csokonai Szinház már 1945-ben előadás-sorozatokat 3zevezett a 17