Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

később igazgató. 1792. évi május 5-én kezdték meg az előadá­sok sorát a Talált gyermek kel. A fönnmaradt tudósitások a leg­nagyobb elismeréssel irnak előadásaikról; azonban a társaság változó szerencsével csak néhány hónapig tarthatta fönn ma­gát. Egy ideig szüneteltek; de nem vesztették el bátorságukat és reményöket, kivált, mikor a német szinhazak bérlőt cserél­tek, sikerült kieszközölniük, hogy egyik vagy másik német szin házban a németekkel fölváltva működhessenek. Igy telt el hat küzdel mes ev, mely ido alatt sok elisme­rést, bátoritást, általában tetemes erkölcsi sikert értek el, de anyagilag szinte a nyomorig engedte őket süllyedni a közö­nyösség. 1796-ban föloszlott a társaság. Egy része vándorútra kelt, s Kelemen vezetése alatt vidéken próbált szerencsét. E hatévi időszak alatt az első színtársulat egyúttal a magyar szinmüirodalmat is megalkotta. Nagy buzgalommal serény­kedtek az irók úgy eredeti szinmüvek Írásában, mint idegen mü­vek átdolgozásában és fordításában; igy Kazinczy, Dugonics, Szentjóbi Szabó László, Simái Kristóf, Szomor Máté, Bárány Péter, stb. mellett,-a szinészek közül Kelemen, Láng, Sehy, Varsányi, Ernyi és mások. A színművészek között elejétől kezdve legnagyobb hatása volt Moór Annának, ki 1793-ban Rehák József megyei tisztvise­lő neje lett. A hősi és érzékeny játékokban nemes megjelené­sével, egyszerű, természetes és megindító szavalásával egé­szen elragadta a nézőket; maga Kazinczy Ferenc is nagy dicsé­rettel szól róla emlékirataiban. Termeczky Fanni, utóbb Ernyi­né, énekes játékokban is próbálkozott, és azon korbeli tudó­sitások szerint, ha énekhangját műveli, valóságos virtuóza

Next

/
Oldalképek
Tartalom