Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

re való darabot tenne évenkint! Annyi bizonyos, hogy az előadott darabok 3/5 réaze megbukott; mert ha föltehető is, hogy a háromszor adottak némelyikét nem a saját gyarlósága, hanem más körülmény szorította le a műsorról, ezek azámát kipótolják azon színmüvek, melyeknek többször való adatáaát nem saját értékök, hanem más körülmények mozdították elő. Azt a tanulságot azonban mindenesetre levonhatjuk e kimutatásból, hogy az illető drámabiráló bizottságok mindig inkább voltak elnézők, mint túl szigorúak... Sajátságos helyzete volt, van és lesz mindig annak a drámabiráló bizottságnak. A szinház megnyitása után Bajza, az első igazgató, maga birólta a beadott darabokat; de ennek a módozatnak nem volt követője a szinház történetében. 0 is csakhamar megváltoztatta. Legelső polémiája Hazuchával volt, ennek egy darabja A Halley üstököse miatt. Bajza nem fogadta el, az utána következett igazgató utóbb előadatta, és az egyetlen előadás Bajzát igazolta; de már a polémiából származott kellemetlenségek miatt elhárította magáról a darabok birálásának felelősségét. 1837. dec. 28-án Páy Andrást és Rosty Albertet kérte maga mellé birálókul; mikor lemondott az igazgatásról, ezek is lemondtak a birálásról és azontúl maga a megyei részvényes társaság szinészeti választmánya végezte a birálást. 1843-ban Bartay Endre bérlő igazgató csak Írókból álló lo tagú drámabiráló bizottságot alakított, mely az Akadémia vendégszerető hajlékában tartotta üléseit, melyekre mindig 3-3 szinészt is meghívtak. Utóbb 8 Íróból és 8 színészből alakult vegyesbizottság Ítélt a darabok felett; majd meg csak szinészek bírálták