Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

A lélek éa teat szoros összefüggésénél fogva az egyik betegsége rendesen megtámadja a másik egészségét is; és igy sokszor nehéz meghatározni, hogy a lélek-betegség következése, vagy oka-e a test beteges állapotának? A lélek betegségei két főosztályra oszlanak. Vagy olyan ti. a betegség, mely a léleknek tudta és akarata nélkül keletkezik; ilyen a tébolyodottság, elmezavar; vagy olyan, mely az ember tudtával s akaratával vesz erőt a lélek többi tehetségein; ezek az indulatok, szenvedélyek. 2.§. Az indulat és szenvedély Az indulatok az érző tehetségek valamelyikéjiek—nagyobb erejű nyilvánulásai; hirtelen származnak, s hamar is enyésznek, mint pl. a meglepő öröm, szomorúság, megrettenés, haragra lobbanás, bosszúság sat. A szenvedélyek, az akaró tehetség által táplált, szokássá vált s a legkisebb inger által is feléledő, napról napra nagyobb hatalomra vergődő s gyakran az egész élet végéig tartó betegségei a léleknek; ilyenek: a rágalmazás, hazudozás, csalás, szitkozódás, gyűlölet, lopás sat. szenvedélyei; a vakbuzgóság, babona, önzés, nagyravágyás, rangkórság, kevélység, pénzszeretet, fösvénység, tékozlás, restség, tunyaság, szerelemféltés, továbbá a vétkes játékokra, bujaságra, dorbézolásra, szóval: a testi gyönyörök mértékletlen élvezésére való nagy hajlandóság sat. Az indulatok és szenvedélyek kártékonyán hatnak az érzelemre, megölik a lélek szabadságát, hatalmokba keritik az embert, mint rabszolgát; kártékonyán hatnak az ember erkölcsi