Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

nem egyéb, mint a mozgás és izgalom kisebb-nagyobb foka, melylyel az ember a benyomásokat elfogadni, megtartani vagy azok ellen működni képes. Á véralkat annyiféle, ahány az egyén; a midőn a régiek 4 fő véralkatot /sangvinikus - vérmes, - flegmatikus - közönyös, kolerikus—heves és melankolikus - mélabús/ különböztettek meg csak a véghatárokat jelölték ki, melyek közt a véralkat határtalanul vegyül és változik. Egyébiránt változik a véralkat ugyanazon egyénben is az élet különböző korszakában. 6. §. A fa.i és nemzetiség Faj és nemzetiség tekintetében csak a szélső különböző fokokat lehet megjelölni, melyek közt az emberi természet vég nélküli vegyületben változik. Természettani és történelmi okokból legbiztosabban 3 fajt^ vagyis 3 főtörzset lehet megkülönböztetni; um. a kaukázusi

, mongol és szere

c

sen fajt

. E törzsek számtalan, egymástól többé-kevésbé eltérő ágait nemzeteknek nevezzük. A nemzetiség oly különbözés, mely nyelv és szokások tekinr tétében választja el egymástól az egy törzshöz tartozókat. Minden nemzet nemzeti jelleme történeti fejlődésétől, ós főképp vallás-politikai életének műveltségétől, és alakulásától függ. 7. §. A nem A nemi különbözés épp oly világosan jelentkezik az emberek lélekszervezetében, mint testi egyéniségökben.