Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

kóleteaen megkülönbözteti. Elkorcsosulása: elménckedés /Spitz findigkeit/. 2. Mélyelmüség /Tiefainn/, mely a tárgyak mélyére hatol, éa a bennök rejlő okokat felismeri. Elkorcsosulása: tépelődés /Grübelei/. 3. Éle

, mely a különböző tárgyak közt hasonlatosságokat talál, s azokat a fantázia segélyével képekben, vagyis: mulat taté alakban állitja elő. Az élcben az ész a fantáziával egyszerre működik. Elkorcsosulása: eszelősség /Alberwitz/ éa fokozva esztelenség

, dőreség /Wahnwitz/. A lángéaz az észtehetség kitűnő foka, mely a lélekben, mint egy magasabb szellem /géniusz/ az eszmék végtelen sokasa gával újat éa sajátságosat alkot. Többnyire a. tevékenység egy bizonyos osztályára van szorítva; azért mondjuk: tudományos lángész, művészi, költői, politikai lángész sat. l.§. Az érző tehetséfi Az érzés általában közvetlen szemlélete saját lólekállapotunknak; vagyis a lélek öntudatos hangulata /kedélyállapota/, melyet az iameret és akarat tárgyilagos működéseikkel idéznek elő; az ismeret és akarat által előidézett állapot meghatározása, vajon kellemes-e az, vagy kellemetlen; előmozdítja-e a lélekéletet vagy gátolja? Viszont az érzés a lélek tevékenységének központját képezi, melyen az ismeretnek és akaratnak át kell szűrődni, hogy bizonyos bensőséget, melegséget kapjon. Az érzés mindig egy körben mozog, melynek két ellentétes B.