Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
Almási Tihamér hat vigjátékát, Bartók Lajos öt darabját, Bérezik Árpád tiz különböző müvét, a szinész Gabányi Árpád hat drámáját, Murai Károly egyfelvonásosait, Rákosi Jenő három, nem is értéktelen drámáját, Szigeti József kései játékait /ezekből kétségtelenül a Rang és mód maradt a legemlékezetesebb/, ugyan ki emlékeznék viszont Váradi Antal nyolc bemutatott müvére? Még Jókai Mór sem számitható igazán sikeres drámairónak, hiszen hét szinpadi müve közül csak két dramatizálása, Az a- ranyember és a .Bekete gyémántok maradt hosszabb ideig a szinház repertoárján. A többi húsz-egynéhány szerző neve legfeljebb egy-két sorban szerepel az irodalmi lexikonokban. Viszont irodalomtörténeti érdekességgel birtak Paulay magyar drámatörténeti ciklusai, amelyeket azonban a kortársak egyértelműen elutasítottak, mint azt Beöthy Zsolt és Péterfy Jenő azonnali fii elemző kritikái is félreérthetelenül megállapították. Ma persze joggal mondhatjuk, hogy ezek a gyors lefutású ciklusok mintegy ujjgyakorlatul szolgáltak Paulay számára, hogy belefoghasson a valóban nagy vállalkozásokba, a Csongor és Tünde , illetve Az ember tragédiája szinrevitelébe. Köztudomású, hogy a "Paulay-gárda" jelentős részét még Szigligeti szerződtette; ugyanakkor az is igaz, hogy ezek között már jó néhány olyan fiatal művész volt, aki Paulay keze alatt végezte a Szini Tanodát. Igazgatósága első pillanatától kezdve szinte évente vett át új tagokat a végzősök közül. Ezeknek egy része valóban tehetségesnek bizonyult, és beleépült a szinház együttesébe, repertoárjába. 188o-ban Páy Szeréna, egy év múlva Csillag Teréz, 1882-ben Gyenes László, 1884-ben Alszeghy Irma, Gabányi Árpád és Lánczi Ilka lett a szinház tag-
