Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
ron lévő darabok műsorra tűzésekor szükséges felfrissítések, emlékpróbák, beugrások stb./. Amikor 1884-ben nyugdíjba vonult, Paulay ugyancsak "alrendezőként" Tóth József fiát, a két évvel előbb Akadémiát végzett Tóth Imrét vette maga mellé. Üt mindvégig megtartotta a bizalmában, mert 1889-ben « araikor nyilvánvaló túlterheltsége miatt - "szakrendezői" kart hoztak létre Beniczky kormánybiztossága idején, Náday Perenc, Nagy Imre és Vizvári Gyula, tehát az együttes vezető művészei mellett Tóth Imrét is meghagyta, sőt szakrendezővé léptette elő. Végül, 1893-ban, amikor viszont egészségi állapota megrendült, Tóthot "rendezővé" neveztette ki, aki ezt a munkakörét a Paulay halálát követő zavarosabb évek során mindvégig megtartotta, majd 19o8 és 1917 között a Nemzeti Szinház igazgatója lett. Amig az opera is a Nemzeti épületében működött, Paulay idejében először Odry Lehel, majd 1881-től kezdve Káldy Gyula töltötte be az operarendezői tisztet; neki tehát velük kellett próbaidőt, szinpadot, segédszemélyzetet, diszletet, jelmeztárat és kelléktárat egyeztetnie. Az opera szakigazgatója 1876 óta egyedül Erkel Sándor volt. Zenei ügyekben egyébként a másik Erkel fiú, Gyula is rendszeresen segitségére volt; Az ember tragédiája első kísérőzenéjét és még sok mást is ő szerezte. A jelentősebb díszleteket 1881-től Spannraft Ágoston tervezte, még akkor is, amikor az O p era kiválásakor főfestőnek ment át az új intézményhez. Paulay igazgatása alatt egyébként különböző változtatások is történtek a szinház szcenikai állapotán: 1882-ben a szinpad mélysége két méterrel bővült; ugyanebben az évben tették az első kísérleteket a szinpad elektromos megvilágításával, amit Az ember tragédiája következő évi bemu-