Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
replőkről irt valamivel részletesebben: a szereposztás helyességéről vagy tévedéseiről, az alakitások sikeres vagy sikertelen voltáról. A szinészi munka megítélésekor azonban még min-' dig túlnyomó mértékben az egyéni teljesítmény, az egyéniség lenyűgöző hatása a döntő, s nem az, mennyire illeszkedik az előadás egészébe a művész. A rendezőnek legfeljebb olyan meg_ rovás jut, mint a F ernande esetében Paulaynak: a kritikus "vá47 dolhatna Paulayt, aki a saját komolyságát sertette meg...". 1873 és 1878 között tehát Paulay nem rendez a Nemzeti Szinházban;ilyen irányú tevékenysége legfeljebb nyári turnék darabjainak beállítására szorítkozik. így tart ez egészen 1877 végéig, amikor Szigligeti igazgatóságának utolsó heteiben ismét felé fordul a figyelem. A Tamás bátya kunyhója felújításának egyik próbáján Peleki Miklós és Szigeti József között éles vita robbant ki arról a látszólag jelentéktelen kérdésről, hogy az eredeti produkcióban ki hol állt. A helyzet, úgy látszik, tarthatatlanná vált, mert Szigligeti tárgyalásokat kezdett Paulayval a főrendezői tisztet illetően. A Színpad cimü lap 1878. január 7-én az év első számában azt az értesülését közölte, miszerint "A nemzeti színház igazgatósága ... a rendezőséget is egy kézbe akarja tenni, s ez okból Szigeti József és Peleki Miklós jelenlegi drámai rendezők ápril. l-jétől e tisztüktől visszalépnek, s Paulay Ede van kiszemelve általános ren49 dezonek." Szigligeti azonban január 19-en meghalt, ezért Podmaniczky Frigyes bárónak, aki 1875 óta töltötte ba az intendánsi posztot, sürgősen intézkednie kellett. Előbbre hozta Paulay megbízását, akit először dramaturgi, majd pár nap múlva főrendezői teendők ellátásával bizott meg. Ugyancsak ő, március