Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/
követi a népszinmü, majd válik elkerülhetetlenné egy könnyebb műfajú szini intézmény /a majdani Vigszinház/ létesitése, amely tehermenteaitené a Nemzetit a közönség által megkövetelt bulvárdráma előadásának kötelezettségétől. Öt évvel később jelentette meg a Magyar Üzalon hasábjain A Nemzeti Színház ciraü tanulmányát. Igen röviden tárgyalta az előzményeket, nyilván annak tudatában, hogy egy pályázati felhívás eredményeképpen 1887-ben két alapos munka jelent meg szinjátékkultúránk kezdeteiről, Bayer József, illetve Váli Béla kötetei. /0 maga tagja volt annak a háromtagú biráló bizottságnak, Zichy Antallal és ozász Károllyal együtt, amely a Kisfaludy Társaság részéről a pénzjutalmakat a fenti szerzőknek megítélte./ 37 Megismételte véleményét a színház "aranykoráról". Az anyag tárgyalása során azonban ezúttal nem a drámákról szólt, hanem elsősorban az együttesről, s azon belül ia a legkiemelkedőbb szinészegyéniségekről. Messzemenően elismerte a "magyar tudós társaság" jelentőaégét a színház korai éveivel kapcsolatban; ismét állást foglalt, természetesen a "dráma" oldalán az operaháborúban, és megint csak kiemelte a népszinmü keletkezésének, átható sikerének fontosságát. Ugy érezte, hogy a szinház igazi nemzeti hivatását az ötvenes években teljesítette, amikor a magyar nemzeti gondolat fenntartásán kellett munkálkodnia. A szinház müaorpolitikájában ez elaőaorban a történelmi darabok gyakori műsorra tűzésével valósult meg, amelyek közvetlenül vagy közvetve, de - áthallásokon keresztül is - emlékeztették a közönséget a történelmi helyzetre, ezúttal szerencsésen egyformán vonzva a háttérbe szorult arisztokráciát és a megerősödő polgárságot. Kern emiitette ugyan nevén a hatvanas