Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

Tordán és Nagyváradon. A Pestről induló vendégjátékot pedig Nyíregyházára, Szatmárra, Nagykárolyba, Pozsonyba, Sopronba, Szombathelyre vitték, néhány már régebbről ismert helységen kivül. Ezeket az időbeli és térbeli kereteket mai gondolkodásunk számára szinte felfoghatatlan mennyiségű szinészi munka töltötte ki. Az első kilenc év alatt már a jelenleg feltárható adatok szerint is Paulay mintegy 360 /I/ szerepet játszott el, tehát; évadonként mintegy 40 új szerepet, kicsit-nagyot vegyesen kellett megtanulnia, s tulajdonképpen még szakmai újoncként közönség elé vinnie. A nemzeti szinházi szerződós keretében pedig további 13o szerep jutott neki; az évados átlag itt sem sokkal alacsonyabb a vidéki évekénél. Paulayt sem a saját kora, sem az utókor nem tartotta nagy színésznek. Talán a kolozsvári közönség volt a kivétel, amely jelentős vezető szerepekben tapsolt neki, és tartotta bizonyos mértékig Egressy Gábor jogos utódjának /ezt a tényt a Vasárnapi Újság brassói levelezője 1859« szeptember 4-én krititcájában rögzítette is/. Ha már most a szerepkatalógus segítségével nyomon kisérjük Paulay szinészi pályáját, néhány érdekes vonást emelhetünk ki belőle. Láng Boldizsár társulatánál a nagyon is kezdő ifjú - a 18-2o-ik évét tölti - nem csak a korának megfelelő siheder-fiatal szerelmes szerepeket kapja meg és játszsza. Nyilván ő alakítja A bűvös vadász énekesjáték-változatának Maxát vagy Petit a Cigány

ban ; övé Ormódi Asztolf szerepe a Csikós

ban és Leartesé /!/ a Hamlet

ben, vagy Benvolio a Romeo és Júliá

ban. 0 játssza Masham hadnagyot az Egy pohár víz

ben, Malcolmot a Macbeth

ben és Nickleby Miklóst a Dickens-regény