Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

miiben a súly egyik vagy másik oldalra billen, ott igyekezzék az egyensúlyt helyreállítani. Az emberi nyilatkozásnak legyen nemzeti alakja; de ne legyen az üres edény s jelentéktelen cicoma, hanem a belső tartalomnak szükséges külseje. Az idegen, de még élő nemzetiségek festéséhez szerezzen a szinész adatokat a hely színéről; a kihalt népek arcképéhez pedig ezek müveiből és történetéből. Az egybegyűjtött anyagokat dolgozza fel önállóan; azaz: állítson elő azokból oly eredeti embert, akiben a nemzeti elemek úgy tűnjenek föl, mint a személy lényéhez tartozók, ne pedig úgy, mint arra csak kívülről aggatottak. 7.§. Az életkorról Az életkor az emberek közt lelki és testi különbségeket mutat fel, s igy a jellem módosítására befolyással van. Vannak jellemek, melyek éppen csak koruknál fogva válnak érthetőkké, természetesekké s igy igazakká; ezeknek tehát éppen csak az illető kor alakjában kell megjelenniök. A forróvérű és ábrándos ifjú

ság járulékai: a dacos önérzet és bátorság. Az ily jellemek gondolkozásmódja és cselekvése, ifjúság nélkül, valószínűtlen, érthetetlen lenne. A férfiú már nem az ábrándok világában él, hanem a valóságnak és saját viszonyainak öntudatában. Tartása, tekintete az érett emberé, kinek belátása biztos, ki nyilatkozatában nem ingadozik. Hangja szilárd, szóval: férfiasan gondolkozik, beszél és cselekszik, s férfias határozottságát szenvedélyes pillanataiban is megtartja. Az öreg kort általában a természetéhez tartozó közönyösség,