Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek
való megkezdésének kötelessége Excellentiád velem együtt előre látta azokat a nehézségeket, melyek a Nemzeti Színházra, de főleg rám, mint igazgatóra háramlani fognak. A mindennapos előadások mellett, havonként még külön 6 előadás rendezése, a mi személyzetünkkel, mely még - a közbejött folytonos tömeges betegségek és más balesetek miatt - so ha nem is volt egyszerre működésre képes, valóban túlfeszített munkásságot és elővigyázatot igényelt. Excellentiád tanúja lévén ez irányban kifejtett buzgóságomnak, kegyes volt azt a várszínházi jövedelmekből utalványo zott 12oo frtal jutalmazni. Excellentiád e rendelkezésében is csak egy szemét láttam annak a láncnak, mellyel intendáns! mü ködésének egész ideje alatt - kivétel nélkül mindenkit oly erősen csatolt magához; figyelemmel kisérvén mindenkinek munkásságát, mindenkinek egyenlő mértékben osztván az elismerést és jutalmat. Hálás szivvel fogadtam a rendelkezését, mint amily felejthetetlenül maradnak emlékembe vésve egyéb jótéteményei. Azonban most, midőn Excellentiád mindnyájunk fájdalmára körünkből távozik, most, midőn még a várszínházi számadások lezárva, és jóváhagyva nincsenek, azon aggály merült fel bennem; vajon nem fogják-e azok, kiknek bírálata alá lesznek ter jesztve e számadások - nem levén tanúi ez irányban való működésemnek -, és Excellentiád nem levén többé azon helyzetben, hogy engem és rendelkezését igazolja, nem fogják-e ez intézke dést balul magyarázni, és esetleg abból azt a meggyőződést meríteni, hogy tán éppen én kivántam - önzésből - a várszínházi előadások megkezdését, és fenntartását?
