Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

nyozza a birálók Ítéletét, melyet az előadók előtt ismertetnek? És abszolúte is, ki döntse el, hogy helyesebb-e a főként saját szerepére tekintő szinész véleménye, mint a tárgyiaean itélő bírálóké? De mindenekfelett áll az elv, hogy az előadandó darabok értéke felett a működő tagok - bármily nézetben legyenek ítéletet ne mondjanak. Hem ok nélkül tiltják ezt a világ minden színházának törvényei. A jelen esetben olyan iróval állunk szemben, ki müvéért a felelősséget a közönséggel szemben a drámabirálók, az igazgatóság és a működő tagok ajánló véleménye nélkül is elvállalhatja, tehát minket az előadásért semmiféle felelősség nem terhel; ellenben kötelességünk minden iróval, de főképp olyannal szemben, ki általános írói dicsőségén kivül, igen sok, és a mostaninál jóval kedvezőtlenebb körülmények között, volt működésével színházunk támasza, hogy darabját minden erőnkből érvényre juttassuk, és legalább a mulasztás semmi vádja bennünket ne terhelhessen. Ezt az igazgatóság elsősorban azzal bizonyítja, hogy a szerző jogát a szerepek kiosztására tiszteletben tartja. A színésznek lehet az a nézete, hogy a szerepe gyarló, üres, de valamint saját érdeke, úgy az intézettel szemben vállalt kötelessége is arra utalja őt, hogy tehetségével a gyarlóságokat fedezze, az ürességet kitöltse. De most veszem észre, hogy én Kegyednek - igen tisztelt Barátnőm! - olyan dolgokat magyarázgatok, melyeket éppoly jól tud, mint én, és tettekkel is igazolt. Nem untatom tehát tovább, csupán arra kérem, engedje levelének azon részét, mely e második tárgyra vonatkozott, nem