Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

szolgálatában kell végeznem; és ha sikerült igazgatásomnak valami csekély eredményt elérni, azt csak meg nem osztott, szakadatlan munkásságomnak köszönhetem. E működésemmel némileg összeköttetésben van a Nemzeti Szinház történetének összeállítása, melyen lassan bár, de folytonosan dolgozom, s ha egyszer az adatok összegyűjtésén túl leszek, igyekezni fogok, némely érdekesebb részletek felolvasása által eddigi mulasztásaimat pótolni; addig pedig a tekintetes Társaság elnézését kérem. Budapesten, 1881. december 9-én Tekintetes Titkár úrnak alázatos szolgája, Paulay Ede 14. ADORJÁN BERTÁHOZ /1882 k./ Megígértem, hogy majd Blaha Lujzáról irok valamit, s mivel tanulás közben hasznát veheti, meg is irom most. Az ő nagy szinészi zsenialitásának az a fő jellege, hogy szavaival és énekével mindig a legszorosabb összefüggésben van minden arcmozdulata és minden taglejtése: ő mindent kétszeresen magyaráz: hanggal és mozdulattal. Ezt a mi színésznőink közül egyik sem birja oly nagy mértékben. Valamennyiben /sic!/ mozdulata alól marad a szükséges mértéken; az az összhang, mint Blaha Lujzánál, egyiknél sincs meg oly mértékben. Látta, a Matyival való kötekedésnél a kerités mellett, mennyi különféle aprósággal érdekesitette az első felvonás első jelenetét? Az ártatlan leányos kacérkoá'ásnak mennyi fogásával beszélt a káplárral?