Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

Egressy és Paulay müveinek összehasonlításából azt a következtetést lehet levonni, hogy Paulay kézikönyvének első része 1-5., 9«, lo., 12-17. fejezetei, illetve második részének, a "tapasztalati lélektan"-nak 2., 3. és 6. fejezetei támaszkodnak /néhol szó szerint/ Egressy müveire, felhasználva az Atheneum 1841. júl. 18., 25., 27., és 29. számában megjelentetett tanulmányának az Érzelmi kidolgozásb

an közölt "fokozatrendszerét" ia. /L. Egressy Gábor válogatott cikkei 1838-1848. Bp. 198o. 32.1.V Rötscher müvét a német nyelvterületen annyira fontosnak tekintették, hogy egy részét, a Die Kunst der dramatischen Darstellung cimmel Oskar Walzel Berlinben 1919-ben újra megjelentette. Bár az eredeti mü és Paulay kézikönyve jórészt csak szellemében kapcsolódik egymáshoz, második és harmadik részét, amely a test beszédességéről

,illetve a jellemábrázolásról szólt, Paulay helyenként hasznosította. Igy az életkorra, a nemzetiségre, az ösztön és vágy szinpadi szerepére vonatkozó megjegy* zéseket, illetve a jellemábrázolással kapcsolatban a jellem eszményi felfogására, a jellem alakitására, a jellem-maszkra, a jellem alaphangjára vonatkozó eszmefuttatásokat. Ezek azonban Rötscher müvének csak csekély töredékét képviselik. Paulay kézikönyvének bevezetőjéből egyébként kiderül, hogy e kötet megjelenéséig a tanárok lediktálták a tananyagot, s ez sok időt vett el az érdemi-gyakorlati oktatástól. Külön figyelmet érdemel a jellem eszményi felfogására vonatkozó és az egész művön végigvonuló állásfoglalás. A szinész feladata eszerint, hogy az adott alakot "...igazzá és széppé /eszményi emberré/..." testesitse /2.1./; szükséges az is,