Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

segélyező alapítvány által tette nevét emlékezetessé. Az ő halála után foglalkozott a m.kir. belügyminiszter először tüzetesen a Nemzeti Szinház ügyeivel. Az ötvenes évek elejétől fogva ugyanis a Nemzeti Szinházat egy, a Helytartótanács által kinevezett szinházi bizottság igazgatta, melynek tagja volt az intendáns is. Ez idő alatt intendánsok voltak 185o-52-ig Simoncsics János, utána gróf Festetich Leó, majd ismét Simoncsicg, 1856-6o-ig gróf Ráday Gedeon, 186l-2-ben Nyéki Mihály, s utána Radnótfáy Sámuel. Az alkotmányos parlamenti felelősség megkívánta, hogy az országos alapok segélyével fenntartott Nemzeti Szinház a belügyminiszternek, mint ez alapok kezelőjének felügyelete alatt álljon. Gróf Károlyi György, e bizottság utolsó elnöke, átadván az általa kezelt alapot, egyúttal benyújtotta e bizottság lemondását is. Az összehívott tanácskozmány javaslatai alapján Ő Felsége egyenesen a belügyminiszternek felelős igazgatót nevezett ki, előbb Zichy Antal, s az ő rövid idő múlva történt lemondása után báró Orczy Bódog személyében. Megelőzte ez évtized eseményeit a személyzet leghatalmasabb művészi erőinek elvesztése. Egressy Gábor, Tóth József, Szerdahelyi, ifjabb Lendvay meghaltak, Jókainé nyugalomba lépett. Egressy Gáborban korának legnagyobb magyar színművésze tünt le. Senkiben sem volt meg annyira művész büszke önérzete, de senkiben sem fejlődött ki jobban a művész kötelességérzete sem, mint ő benne. Egész életében tanult és tanitott. Nemcsak gyakorolta művészetét, hanem tiszteltté is tudta tenni. Tóth József, bár fiatalabb, méltó kortársa volt. Erős komikai tehetséggel és rendkivüli alakitó képességgel levén megáldva, nagy hatása volt a közönségre. Nagy tehetsége, sőt élete is a