Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
azi.nház vezetésére is hatásukat. Valamint Budán, mint vezértagok, Páy, Döbrentei és Simoncsics igazgatása alatt már ők intézték ügyeiket: Pesten mint rendezők, drámabirálók a titkár Szigligeti körül csoportosulva, a sokszor változó igazgatók és igazgatási formák mellett is ők vezették a dráma ügyeit, sőt a szinház pénztári, gazdasági, technikai vezetésére is kiterjedt befolyásuk, Ehhez a személyzethez csak véletlenségből nem tartozott Kántorné, ki a Nemzeti Szinház megnyitása előtt a budai szinészet büszkesége volt. Kántorné Engelhardt Anna /1798-1853/ egyszerű cselédleányból küzdötte föl magát a művészi tökély magaslatára. Midőn, mint 16 éves leányka, a magyar szinészethez került, még nem tudott jól magyarul; de birt mindazzal, amivel egy nagy tragikai hősnőnek birnia kell: magas termet, nagy terjedelmű, olvadékony, érces hang, a szenvedélyeket hiven és könnyen visszatükröző arc és szem, s a legfőbb: a lélek melegsége és erélye, mely még öreg korában sem hagyta el. Alakitásait a leghiresebb német művésznőkével állitották párhuzamba. Kortársai általában a magyar Schröder nek nevezték. Legjelesebb alkotásai: Macbeth neje, Bore;ia Lukrécia, Tudor Mária , Bánk bán és Hamlet királynői, Stuart Máriá ban Erzsébet, Kisfaludy darabjaiban lika , Széchy Mária , és mindenek fölött Grillparzer Sappho ja. De vígjátékokban is jeleskedett. A Shakespeare Makrancos nő je után készült Franczka volt egyik legkitűnőbb szerepe és a spanyol Moreto után átdolgozott Donnn Diana. A vidéken folytatta pályáját; utóbb egészen visszavonultan élt Marosvásárhelyt, s ott is fejezte be életét. Megyerit /1797-ben született/ 1842-ben ragadta ki a halál
