Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
gróf Bánffy Györgyné kolozsvári palotájában 1765-ben tartottak magyar műkedvelői előadást. Azt a mozgalmat kell tehát kezdeményezőnek tekintenük, melyet a budai vállalkozók országszerte, s igy Erdélyben is ébresztették. Aranka György sürgette Rajzolatai ban a magyar játékszin megalapítását; tervét a rendek elfogadták, és fölterjesztették a főkormányszékhez. Kolozsvárott összeállt egy lelkes csapat, a miután kinyerték a felsőbbek engedelmét, a négy Fejér testvér /János, István, Sándor és Rozália/ hozzákezdett a szervezéshez. Elsők voltak a csatlakozásban: Váradi K 0 ncz József, Gyulai Sáska János, Gidófalvi Jancsó Pál, a nagyenyedi kollégium tanulói, utóbb Kocsi Patkó János és József, Őri Fülöp István, Verestói Mihály, a nők közül Keszegh Teréz, Janó Zsuzsanna és Amália, Járdos Anna /utóbb Láng Ádámné/ és Bajkó Teréz. Ez a társulat 1792. évi november 11-én kezdte meg előadásait Kolozsvárott a Titkos ellenkezés cimü darabbal. Sokkal szerencsésebbek voltak magyarországi társaiknál, mert őket a kormányszéktől kezdve a társadalom minden rétege pártolta, támogatta; mindamellett anyagi sikerök nem volt valami fényes, s egyes főurak adományai nélkül ott sem lett volna létök biztosítva. A Wesselényi, Bethlen, Bánffy, Teleki, Jósika, Thoroczkay családok jártak elől jó példával a szinészet megalapítása körül, és az országossá tétel munkája oly serényen haladt előre, hogy már 18o3» szept. 27-én az állandó magyar szinház épületének alapkövét is letették. Minthogy azonban 1811-ig országgyűlés nem tartatott; később meg az országgyülésileg megszavazott loo,ooo forint a pénzdevalváció miatt l6,ooo forintra olvadt le: a fölépítés nagyon lassan haladt, és a szinház
